Spanyolnátha Selmecbányán


A viszontagságokkal teli 1918-as év végén, a világháborús összeomlás, az antant támogatta cseh-szlovák területfoglalások és a háború okozta gazdasági nehézségeken túl az egész világot végigpusztító spanyolnátha járvány is sújtotta a selmecieket, halálos veszélyt jelentve a város lakóira, a főiskolai hallgatókra és a tanárokra.

A városi kórház régi épülete Selmecbányán

Az 1918-as spanyolnátha néven elhíresült influenza pandémia az emberi történelem egyik legpusztítóbb világjárványa volt. A becslések 20-100 millióra teszik a betegség következtében világszerte meghalt emberek számát. Ráadásul az áldozatok nagy része a 15-35 éves korosztályból került ki, amely szintén egyedülálló az influenza történetében.

Az emberi influenzavírus-világjárvány úgy alakul ki, hogy a madárinfluenza hemagglutinin (H) és/vagy neuraminidáz (N) fehérje génje belekerülnek valamelyik humán influenza A altípusba. Ilyenkor az emberi szervezet számára ismeretlen antigének jelennek meg az új vírusban, ami a különösen veszélyessé teszi a kórokozót. Ez az esemény a virológia tudományának a kialakulása óta csupán néhány alkalommal fordult elő.

A kétezres évek közepén nagy sajtófigyelmet kapott, a hírekben madárinfluenzaként ismert H5N1 típusú influenzavírus hasonló a spanyolnátha járványért felelős kórokozóhoz: a száz évvel ezelőtti áldozatokon végzett utólagos vizsgálatok alapján H1N1 altípusként került meghatározásra. (1890-ben a H3N8, 1957-ben a H2N2, 1968-ban a H3N2 típusok alakultak ki.)

A spanyolnátha az 1918-1919 években három hullámban járta körbe a Földet. Ezek közül az 1918 szeptemberétől december közepéig tartó második járvány követelte a legtöbb áldozatot. A többi nagy influenza világjárványhoz hasonlóan a kórokozó valószínűleg távol-keleti eredetű volt, és amerikai katonák vitték hazájukba. Észak-Amerikából került Franciaországba, majd egész Európán végigsöpörve különösen nagy áldozatokkal járt ezen a kontinensen. Az egyébként is veszélyes vírus a háború miatt legyengült népesség körében hatalmas pusztítást végzett.

A spanyolnátha járvány a történeti irodalomban csak mellékesen bukkan fel, noha a történelmi eseményekre való hatása egyelőre felbecsülhetetlen. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Európában hat hónap alatt a népesség kb. 50%-a betegedett meg és összesen akár 20 millió áldozatot is szedhetett. Különösen gyorsan terjedt a frontról hazatérő katonák között, a leszerelő- és a hadifogolytáborokban.

A korban spanyollázként, spanyoljárványként és spanyol betegségként ismert kór nevét annak köszönhette, hogy a semleges Spanyolországban hozták először nyilvánosságra azt, hogy a tömeges megbetegedések közös okra vezethetők vissza. A még háborút viselő országokban a cenzúra megakadályozta az információ világra kerülését, egyrész hadi megfontolásokból, másrészt a tömeghisztéria elkerülése miatt. A betegség elhallgatása is hozzájárulhatott a járvány súlyosodásához és az ellene történő védekezés nehézségeihez.

A súlyos szövődménnyel járó betegségre nem volt biztos gyógymód, a járvány megszüntetésére tett intézkedések arra irányultak, hogy megakadályozzák a kórokozó terjedését a már megfertőződött emberek elkülönítésével, illetve a nyilvános helyek, köztük az oktatási intézmények bezárásával.

A spanyolnátha járvány Selmecbányán 1918 októberében, az oktatás megindulásával egy időben jelent meg, és november elejéig a főiskolai hallgatók közül öt áldozatot követelt. “Az egész városban a spanyoljárvány szedte áldozatait, majdnem mindenki betegen feküdt s előadásokra alig járt egy-két ember. Gyakran megcsendült a lélekharang hangja s minden nap temettek Selmecen.” - írja Missuray-Krúg Lajos: Tüzek a végeken című regényében.

A spanyolnáthában megbetegedett főiskolások közül többen betegen is folytatták hősies helytállásukat. Szó szerint életüket kockáztatva vettek részt a főiskolai felszerelések csomagolásában, vagy látták el nemzetőri feladatukat. Hurtay György erdőmérnök hallgató, tartalékos főhadnagy a Korponán kitört zavargások során tüdősérülést szenvedett, legyengült szervezetével végül a spanyolnátha végzett. Neve szerepel a hősi halott főiskolai hallgatók névsorában. A későbbi katonaparancsnok, Szita Dezső visszaemlékezése szerint a Selmecbányát védelmező, a rendet fenntartó diákokkal szimpatizáló selmeciek által összegyűjtött 10000 koronát három, spanyolnáthában elhunyt diák temetésére fordították.

A hivatalos szervek csak későn reagáltak. Selmec- és Bélabánya város tanácsa és a Belügyminisztérium is csak november legvégén küldött intézkedési felszólítást. Ekkorra már a főiskola november 26-i tanácsülésén szó esett a helyi kórházi főorvos jelentéséről, miszerint a városban egyre nagyobb mértékben terjed a spanyoljárvány, és a hallgatók körében különösen sok a beteg, akik közül hárman el is haláloztak. Miután a főorvos javasolta az előadások beszüntetését, a főiskolai tanácsülésen határozat született az előadások rendkívüli szüneteltetéséről december 1-jéig.

Visszaemlékezések szerint a tanítás csak december 10-én kezdődött meg, és mivel másnap felszólítás érkezett a hallgatók városból történő eltávozására, többé nem is folytatódott. A hallgatók december közepén ténylegesen elhagyták Selmecbányát, így az ott folyó évszázados oktatómunkának is vége szakadt.

Szerző: Homor Péter

Felhasznált források:

  1. A M. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola tanácsülési jegyzőkönyvek, 1918. SOE KL 1.a. 13. kötet 
  2. A selmecbányai M. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola iktatott iratai, 1918. SOE KL 1.c. állag 
  3. Berencsi György - Kis Zoltán - Rózsa Mónika - Benkovich Sarolta - Jankovics István: Valóban rettegnie kell az emberiségnek az influenza A/H5N1 madárvírusoktól? In: Magyar tudomány. 167. évf. 9. sz. (2006) p. 1106-1112. URL: http://www.matud.iif.hu/06sze/09.html 
  4. Gál Péter József (összeáll.): Selmeci–soproni diákélet. I., Visszaemlékezések. [Kézirat] 2018
  5. Géra Eleonóra: A spanyolnátha Budapesten. In: Budapesti Negyed. 17. évf. 2. (64.) sz. (2009. nyár) p. 208-232. 
  6. Gyászhír. In: Evangélikus Őrálló. 14. évf. 50. sz. (1918. december 14.) p. 351.
  7. Spanyolnátha. In: Magyarország az Első Világháborúban Lexikon. Budapest, 1995 p. 623. 
  8. Stefler Dénes: Az 1918-as spanyolnátha járvány epidemiológiai jellegzetességei, és a kórokozó "feltámasztása" a 21. században [Absztrakt] In: Magyar Epidemiológia. 4. évf. 2. sz. (2007) p. 99-105. URL: http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=78659 
  9. Szita Dezső: A Felvidéket nem lehetett volna védelmezni a csehek ellen. In: Nemzeti Újság 13. évf. (1931. április 5.) p. 9-10.