Sopronyi-Thurner Mihály (1878 - 1952)


A XX. századi Sopron legjelentősebb városvezetője, a Civitas Fidelissima első polgármestere, „Sopron megmentője”. 

1878. december 12-én született egy német ajkú család tizedik gyermekeként Márcfalván (Marz). Alsó iskoláit Sopronban és Győrött végezte;12 éves korában tanult meg magyarul. Erről ő maga így vallott 1922 novemberében: „1890-ben...a reáliskola első osztályába vittek Sopron vidékéről egy kis német fiút, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Karácsonyra a kis német már magyarrá lett, az maradt a mai napig, és az fog maradni a holta napjáig...”

A fiatal Thurner Kecskeméten és Budapesten jogot hallgatott, Kolozsvárott állam- tudományi doktorátust szerzett. 1908-ban került Sopronba; 1912-től a város főszámvevője. Az első világégés idején katonai szolgálatot teljesített, de nélkülözhetetlen szaktudására hivatkozva csakhamar hazahívták. Tekintélye és népszerűsége nőttön-nőtt: 1918. augusztus 1-én közfelkiáltással választották Sopron polgármesterévé.

A magyar történelem egyik legválságosabb időszakában került a város élére. A trianoni békediktátum Sopronra és környékére is kimondta a halálos ítéletet. Thurner – együttműködve a Nyugatmagyarországi Ligával – gyújtó hangú, kétnyelvű beszédekkel állt ki a magyarság igazságáért, Sopron megmentéséért. Elévülhetetlen érdeme volt az 1921. évi népszavazás győzelmében. Ebben mint városvezető messzemenő támogatást kapott a főiskolás hallgatóktól akik fegyverrel keltek Sopron és a nyugati végek védelmére. Forradalom és ellenforradalom salakja, a népszavazás élet-halál harca nem kímélték őt sem, de foltot nem tudtak hagyni feddhetetlen jellemén.

Tervszerűen és eltökélten készült a háború sújtotta és vonzáskörzetét elveszített Sopron talpra állítására. A város identitását, boldogulásának új útját a gyáripar, az idegenforgalom, és a művelődés fejlesztésében találta meg. A kor Lackner-léptékű feladatok elé állította, s ő életét tette rá, hogy méltó utóda lesz Lackner Kristófnak. Beiktatásakor tartott programbeszédében mondotta: „Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni... A felekezeti elfogultságot és a politikai pártoskodást szóhoz jutni elhatározásaimban nem engedem. Hogy Lackner Kristóf örökségére méltó lehessek, a városházát szent helynek tekintem, melyben más politikát nem fogok csinálni, mint a város politikáját...”

Thurner az életképes jövő első zálogának tekintette az ipari építkezéseket. Többek között a Selyemipar Rt., a Fésűsfonalgyár és a Pamutipar új üzeme fémjelezték az eredményeket. Sor került a városi villany- és gázművek rekonstrukciójára is. A 20-as években jelentős városrendezési munkákba kezdett. (A Lővér körút kiépítése, a Deák tér rendezése stb.) A modern építészet olyan jeles alkotásai születtek meg, mint pl. a Pénzügyi Palota, az evangélikus hittudományi kar épülete, a Frankenburg úti társasház, stb., - nem is beszélve a Thurner-féle lakásépítő program több mint 500 családi házáról! Szociális politikája mintaszerű volt: a gazdasági világválság idején felbecsülhetetlen segítséget jelentettek a szegénység számára megélhetést biztosító munkaalkalmak.

Thurner felismerte a hatékony idegenforgalomban rejlő kiaknázatlan erőforrásokat. Kezdeményezésére Idegenforgalmi Részvénytársaság alakult a turizmus fellendítése érdekében. Fáradozása nyomán a város a 30-as évek Magyarországának egyik gyöngyszeme lett. Számos szálló és menedékház épült, többek között a Lővér, a Gruber és a Hubertusz. Egyesületek, társaságok, felsőoktatási intézmények egész sora tért vissza évi gyűléseire a szép Sopronba.

Thurner várospolitikájában központi helyet foglalt el az iskolaváros gondolata. Személyes érdeme volt, hogy Sopron falai között talált otthonra 1919-ben az elüldözött Selmecbányai Főiskola. 1919. február elejére kiharcolta a minisztériumoknál, hogy a selmeci főiskola új otthona Sopron lehessen. Így dédelgetett álmát látta megvalósulni, egy sziklaszilárd majdani magyar egyetem létrejöttét a Lövérek alján. A főiskolai hallgatóságát, ahol tudta, segítette. Ő vetette meg a soproni diákkamarák alapját.

1934-ben Fekete Zoltán professzorral karöltve sikeresen küzdött azért, hogy a kultuszkormányzat a Főiskolát ne vihesse el Sopronból a fővárosba. A hallgatók ezért selmeci szokás szerint megkeresztelték és a város első emberét szakestélyeken alias nevén „Civitas Fidelissima”ként szólították. Az Alma Mater szegény sorsú hallgatóit rendszeres évi segélyben részesítette, anyagilag támogatta megmozdulásaikat és a legendás vidám ballagásokat.

A város felsőoktatásban betöltött szerepét tovább erősítette, hogy 1930-ban a soproni Deák téren nyitotta meg kapuit a pécsi egyetem teológiai fakultásának impozáns neoreneszánsz palotája. Thurner polgármestersége alatt tizenkét új oktatási épületet és két új templomot emeltek Sopronban. Sopron nemcsak az iskolák, de a kultúra és a művészetek városává lett. A mostoha idők ellenére gondoskodott, hogy a várostörténet legkiválóbb művelői (Thirring Gusztáv, Házi Jenő, Csatkai Endre) kiadhassák munkáikat. Olyan kiváló fiatal tehetségeket juttatott városi ösztöndíjhoz, mint Mollay Károly és Winkler Oszkár. Személyesen vett részt és példaadó tevékenységet fejtett ki a város legjelentősebb egyesületeiben. Közmegelégedésre töltötte be pl. a Frankenburg Irodalmi Kör elnöki székét. (Jellemző gesztusa volt, hogy ingyen Lövér telket kínálva invitálta Sopronba a „tanyát” kereső Móricz Zsigmondot.)

Jelképes mozzanata volt egész életének, mikor 1928. december 14-én - a Hűségkapu leleplezésekor - gróf Bethlen István miniszterelnök kezéből átvehette a Magyar Érdemkeresztet. Ezt követően még újabb tíz évig állt a város élén. „A kötelességtudás, a közéleti tisztaság inkarnációja volt” - írta róla Becht Rezső. 1941 májusában leköszönt és nyugdíjba vonult. Csak a politikától búcsúzott, a Selyemgyár Rt. igazgatójaként továbbra is aktívan dolgozott. Elévülhetetlen érdemei elismeréséül 1941. július 31-én a város díszpolgárává választották.

1945-ben hamis vádak alapján Thurnert is bíróság elé állították. Állásától, díszpolgárságától megfosztották. A népbíróság végül is kénytelen volt felmenteni. Nem akadt ember a városban, aki hajlandó lett volna Thurner Mihály ellen tanúskodni! 1951-ben utcaseprői állásért folyamodott, hogy Sopront szolgálva kereshesse meg a kenyerét. 1952. április 7-én hunyt el. 1998-ban, születése 120. évfordulóján, a város postumus visszaadta díszpolgárságát. „Tekintélyt sugárzó, sötét tónusú, erős akaratot hirdető zömök alakját” ma már bronzszobor idézi a Városháza árkádjai alatt. Kutas László szobrászművész alkotása. Munkás élete, tántoríthatatlan hűsége legyen örök mementó az utókor számára!

Dr. Ifj. Sarkady Sándor

Az alábbi írás nyomán: Sopronyi-Thurner Mihály. In: Sarkady Sándor – Ifj. Sarkady Sándor: Aranykönyv 2000. Quint, 1999, Sopron, 124-127.