Selmecbánya, az egyetem és a diákhagyományok szülővárosa


Egyetemünk gyökerei Selmecbányán, a felvidéki bányavárosban erednek, mely egykor az ezüstbányászat egyik fellegvára volt. Hagyományainkban a várost gyakran csak Selmecként emlegetjük: ismerkedjünk meg vele.

A Kálvária látképe

A Kálvária látképe

Kis várostörténet

A város alapításának legendája Sebenitz nevű pásztorlegényhez kapcsolódik, aki az Óhegy sziklái alatt legeltette nyáját, s közben két gyíkra lett figyelmes. Az egyik gyík hátán ezüstpor, a másik hátán aranypor csillogott. Ezek a gyíkok vezették el a pásztort a vidék arany- és ezüstlelőhelyeihez. A gyíkok – inkább már sárkány formájában – ma is őrzik a település kincseit a város címerében. A város pedig a pásztor nevéről kapta német, magyar és szlovák nevét: Schemnitz, Selmec, Banská Štiavnica. A város keletkezésével kapcsolatban természetesen más legendák is éltek, élnek. Való igaz, hogy a Selmeci-érchegységben a IX. század óta keresték és bányászták az érceket. A város keletkezése mindenképpen összefügg a felszíni bányaművelésről a mélyművelésre való áttéréssel, illetve új kohászati technológiák meghonosodásával, amelyek a XII. századra tehetők. A bányászatnak és a hozzá szorosan kapcsolódó kohászatnak köszönhetően Selmecbánya kiérdemelte a szabad királyi bányaváros címet, virágkorát a XIV. században élte, amelyhez ismét kapcsolódik egy legenda. A korabeli Magyarország hármas lakat alatt volt, amelyeket fel kellett nyitni, hogy az ország igazi európai nagyhatalommá válhasson. Az egyik lakat rézből, a másik ezüstből, a harmadik pedig aranyból készült. Az elsőhöz a rézkulcsot Besztercebánya, a másodikhoz az ezüstkulcsot Selmecbánya, míg az aranykulcsot Körmöcbánya adta. Ez a legenda. A valóság viszont az, hogy a XIV. században a magyarországi bányákból került ki az európai termelésű arany 80%-a, az ezüstnek pedig egynegyede. Ráadásul a korabeli pénzforgalom zöme ezüstpénzzel bonyolódott le. Tehát az ezüst városának, Selmecbányának akkoriban óriási jelentősége volt!

Az Anjou-királyok idején fénykorát élő selmeci bányászatnak azonban egyre több technikai nehézséggel kellett megküzdenie. Ezek közül kiemeljük az egyre mélyebbre hatoló bányavágatokból adódó elvizesedést, illetve a vízelvezetés nehézségeit, valamint az egyre jobban fogyó, könnyen kitermelhető érckészletet. Bár számos technikai megoldást (pl. lőporral való bányarobbantás, a fém kivonása amalgamációs eljárással) itt Selmecen alkalmaztak először a világon, a bányászat és a kohászat hanyatlása a XVI. századtól egyre fokozódott.

Iskolák városa

A bányászattal, kohászattal kapcsolatos ismeretek elsajátítása céljából 1735-ben a bécsi udvari kamara Bányászati-Kohászati Tanintézet alapítását határozta el, melynek első tanára a kor híres mérnöke, Mikoviny Sámuel volt. A montanisztika (azaz a bányászat és kohászat) tudományának fejlődése az intézményben is korszerűsítést kívánt meg, amely 1762-ben az uralkodói döntés értelmében a tanulmányi idő két évről három évre való emelésével, és a Tanintézet Bányászati-Kohászati Akadémia rangra való kinyilvánításával valósult meg. Mivel a bányaácsolatok, illetve a XVIII. század közepéig faszénnel üzemeltetett kohók rengeteg fát igényeltek, s a Selmec környéki erdők emiatt egyre fogytak, ezért 1770-től a montanisztika oktatásába – ha kis óraszámmal is – bekerült az erdészeti ismeretek elsajátítása is. Idővel a bányaműveléstan keretében előadott erdészeti ismeretek kezdték szétfeszíteni a tantárgy kereteit, s az erdők okszerű kihasználása, felújítása egyre fontosabb lett, ezért az erdészetet magas fokon művelő szakemberek képzése céljából 1807-ben az udvari kamara az önálló Erdészeti Tanintézet felállításáról döntött, melynek első tanárául Heinrich David Wilckenst nevezték ki. 1846-ban összevonták az intézményeket, mely Bányászati-Kohászati és Erdészeti Akadémia néven működött tovább, s az erdészképzésben a tanulmányi időt három, a bányász-kohász képzésben négy évre emelték. Az 1867. évi kiegyezés után a tanítás nyelve a korábbi német helyett magyar lett, majd 1904-ben ismét korszerűsítették az oktatást, s az intézmény neve ekkor Bányászati és Erdészeti Főiskola lett.

Selmec iskolaváros jellegét nemcsak az Akadémia, hanem az egyéb oktatási intézmények is adták. Ezek közül legnagyobb híre az Evangélikus Líceumnak volt, amelyet 1528-ban alapítottak, s padsorait Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is koptatta. A másik középiskola, a római katolikus főgimnázium működése egészen az Árpád-házi királyokig vezethető vissza, melyben korábban a jezsuiták, később a piaristák oktattak. A két középiskola mellett a tanítóképző intézetet is meg kell említeni, amelyben 1881-ben indult az oktatás, s ennek legfőbb célja az volt, hogy az istentiszteletekre megfelelő énekvezetőket képezzenek.

A város különböző műveltségeknek, különböző kultúráknak volt találkozópontja, amelyhez iskolái jelentősen hozzájárultak. A színvonalas és híres oktatás mellett a diákok kaptak egyfajta „selmeci hangulatot” is, amelyben az egyik meghatározó részt a „selmeci hagyományok” jelentették.

Rövid városi séta

A Selmeci-érchegységben, a Paradicsom-hegy oldalában lefutó völgy mentén kiépült történelmi város számos nevezetességet rejt. A legfeltűnőbb a jelentős szintkülönbség, ami miatt az utcák jó része féloldalas, azaz csak a hegy felőli oldalon építettek házakat, a másik oldalon támfalak tartják az utcát. Selmec főutcája, az Arany utca alatt beboltozva szalad a Selmec-patak, amely korábban sokszor elöntötte a várost. Az Arany utca sajátossága a terasz, a jócskán megemelt járdaszint, amely a vasárnapi korzózások színtere volt. Ennek a végéből kapaszkodhatunk fel a Szentháromság térre, ahol a legelőkelőbb selmeci lakóházakat tekinthetjük meg, melyek az 1710-ben pusztító pestisjárvány emlékére emelt Szentháromság szobrot fogják közre. E térhez csatlakozva találjuk a városházát, mely tornyában lévő óra mutatói – régi zipszer hagyományt felidézve – ma is fordítva járnak, a kismutató az órák, a nagymutató a percek múlását jelzi. S ha felemeljük fejünket, tekintetünk megakad az Óváron, kissé arrébb nézve pedig az Újváron, vagy másnéven Leányváron, melyhez kapcsolódóan írta meg Rössel Borbála történetét Zichy Géza a Leányvári boszorkány c. költői beszélyében. Kissé távolabb Európa legszebb térhatású kálváriája magasodik, mely Huszárik Zoltán több filmjében is megjelenik. S itt vannak a bányászati-kohászati-erdészeti oktatáshoz szorosan kapcsolódó épületek, a Privitzky-ház, a Krecsmáry-ház, a Zsembery-ház, a Belházy-ház, a Fritz-ház, a Fortuna-ház, no meg az akadémiai paloták, amelyből hármat is találunk. S még hosszan lehet sorolni azokat az épületeket, amelyek valamilyen formában az akadémisták javát, s a selmeci diákhagyományok kialakulását, fennmaradását szolgálták…

1950-ben Selmec belvárosát műemlékké nyilvánították, amit 1961-ben a volt bányászati-erdészeti felsőoktatási intézmény épületeinek kultúrtörténeti emlékké nyilvánítása követett. 1993 óta pedig Selmec történelmi városa a világörökség részét képezi.

Szerző: Bartha Dénes