Machatsek Gyula (1899-1921)

Erdőmérnök-hallgató volt, tartalékos hadapródőrmester, a nyugat-magyarországi felkelőharcok fiatal katonája, aki a második ágfalvi csatában halt hősi halált.

Szombathelyen született 1899. október 12-én. Édesanyja pusztarádóczi Boda Zsófia Széll Kálmán miniszterelnök rokonságához tartozott. Atyja Machatsek Aladár posta és távírda főfelügyelőként dolgozott Sopronban.

Machatsek Gyula a soproni római katolikus iskolában, majd a Szent Benedek rendi gimnáziumban nevelkedett. A felső négy osztályt az Evangélikus Líceumban végezte. Már hatodikos korában önként jelentkezett a frontra.

Egyévi önkéntesnek 1917. szeptember 3-án besorozták. Október 15-étől a magyar királyi 18. honvéd gyalogezredben szolgált. A tiszti iskolába Pozsonyba került. Mint szabadságolt katona hathetes tanfolyamok keretében végezte el a gimnázium felső osztályait.

1918. május 7-én a román frontra vezényelték. Ott vérhasban megbetegedett és a marosvásárhelyi kórházban ápolták. 1918. szeptember 5-én tért haza Sopronba a Csengeri utcai lakásukba. 1919. augusztus 28-án, mint magántanuló érettségizett a soproni Líceumban.

Az erdő és a természet mérhetetlen szeretetét dédapjától Machatsek Antaltól örökölte, aki Batthyány Kázmér rohonci uradalmának főerdésze volt. Az ő naplófeljegyzéseit és írásait gyakran olvasta az ifjú és sokszor idézett is belőle: „Der Wald ist Gottes Tempel und Priester wer ihn hegt.” Az 1919/20-as tanév első félévében, 1920. március 5-én beiratkozott a Sopronban új otthonra talált selmecbányai főiskola erdőmérnök szakára. Az utolsó megkezdett tanulmányi féléve az 1921-es 2. félév volt. A trianoni békediktátum értelmében Sopront és környékét 1921. augusztus 29-én át kellett volna adni Ausztriának. Ezt megelőzve kirobbant a rongyosok vezette nyugat-magyarországi felkelés. Machatsek Gyulát nyári szabadsága alatt Rohoncon érte utol az Ifjúsági Kör behívója: „Kedves Barátom! A haza hív! Kényszer nincs. Aki teheti, önként és azonnal jöjjön Sopronba, ahol ellátásáról gondoskodtunk…” És ő azonnal indult. Édesatyja kérő szava nem tudta eltántorítani elhatározásától. Édesanyjának, hogy őt megkímélje az izgalmaktól nem árulta el, miért kell visszatérnie Sopronba. 

Machatsek ott volt – sok derék társával együtt – a 48-as laktanyában, mikor a felkelő haditanács kimondta: a nyugat részeket fel nem adják, ha kell fegyverrel és életük árán is megvédik azt. A főiskolai karhatalom tagjaként a soproni 48-as laktanyában székelő és az Ostenburg által megalakított V. század az ún. „tisztiszázad” tagja lett.
Az osztrákok célja Sopron elfoglalása volt, de a maroknyi és mindenre elszánt magyar irreguláris erők megelőző támadást intéztek a megszálló osztrák csendőrök ellen.

1921. szeptember 8-án, Kisasszony napján, a második ágfalvi csatában osztrák golyó oltotta ki Machatsek Gyula ifjú életét. A főiskolás rohamcsapat tagját a brennbergi vasúti töltésen érte a halálos fejlövés.

1921. szeptember 10-én többezres tömeg búcsúztatta a régi Szent Mihály-temetőben.

Ostenburg-Moravek Gyula, Sopron városparancsnoka Machatsek leckekönyvébe záradékul ezt írta: „Machatsek Gyula a haza védelmében 1921. szeptember 8-án az ágfalvi ütközetben hősi halált halt. Emléke örök időkre a mienk.”

Ifj. Krug Lajos Tüzek a végeken, és a Nyugatmagyarországi felkelés c. könyveiben adózott felejthetetlen jó barátja emlékének, aki a legdrágábbat, az életét adta a hazáért, Sopronért, a végekért. Húga Machatsek Lucia tanárnő haláláig ápolta, a legnehezebb időkben is szeretett bátyja emlékét. Felejthetetlen alakját és nevét az Őrtüzek-obeliszk, szobor, vers, utca, alapítvány, kiadvány és kollégium őrzi a Hűség városában. Sírjánál minden évben szeptember 8-án a város és az Alma Máter vezetői elhelyezik a megemlékezés koszorúit.

Szerző: ifj. Sarkady Sándor

Megjelent: Ifj. Sarkady Sándor: A selmecbányai főiskola hősi halott hallgatói (1914-1921). Sopron, 2014. 
Arcképe: Bástyánk 1941. I. évf. 1.sz.