Egyenruhák


Az egyenruha olyan egységes öltözetet jelent, amelyet egy csoport (szervezet, intézmény) tagjai viselnek azért, hogy azonosítsák magukat, s megkülönböztethetők legyenek más csoportoktól. Az egységes megjelenés erősíti a belső összetartást, a csoportszellemet és az önfegyelmet. A legismertebb egyenruha a katonai uniformis, de az állam egyéb hatalmi egységeinek tagjai (pl. rendőrök, vasutasok, tengerészek, légitársaságok) – rendszerint kék alapszínben – is ezt viselnek. Hosszú ideig még az iskolákban is kötelező volt az egyenruha, amelynek maradványa, a kék iskolaköpeny a közelmúltban ment feledésbe. A selmeci utódintézményekbe beiratkozó hallgatók első meglepetései közül a Firmák egyenruháit kell kiemelnünk.

Bányász- és kohászviseletek

Selmecen, az ősi bányavárosban, a bányászok és a bányatisztek egyenruha viselése több évszázados múltra tekint vissza. Itt a kezdetben sokféle egyenruha közül a szászországi Érchegységben található Freiberg város bányászközössége által viselt ún. freibergi fekete uniformis vált uralkodóvá. Ez fekete felöltőt, hozzá tartozó fekete csizmanadrágot és hosszúszárú csizmát jelentett. 1838-tól a selmeci akadémia hallgatóinak is engedélyezték – természetesen a tiszti jelvények nélkül – e bányászöltözék viselését. E viselet formáját a XIX. század végéig elsősorban nem előírások, hanem inkább a hagyományok szabták meg, viszont 1892-től fogva – a hallgatókat tömörítő Ifjúsági Kör kezdeményezésére – egységesítették azt, mai alakját ebben az időszakban nyerte el.
Meg kell különböztetnünk a hétköznapi és az ünnepi uniformist. A hétköznapi, azaz munkaruha kabátjának neve a gruben. (A német Grube = bánya szó alapján.) Ezt a rövid, derékba szabott, lefelé bővülő zubbonyt fekete posztóból készítették, amelyre hátul hasítékot, a mellrészen egy-egy zsebet varrtak. A rövid állógallért és a kézelőt finomabb anyagból varrták, melynek színe elárulta azt is, hogy mely szakon tanul az akadémista. (Fekete a bányászok, vörös a kohászok színe.) A gruben vállát függőlegesen három, vízszintesen három vagy öt vattával tömött hurkával vastagították. Ennek az volt a szerepe, hogy védje a viselője vállát csilletoláskor vagy éppen a bányavágatokban való bujkáláskor. (De bizonyára hasznát vette az éjjel, pityókásan hazafelé dülöngő akadémista is, amikor a selmeci házak falainak vakolatát súrolta le.) E viselet elöl egyébként egy sorban öt ezüstgombbal gombolódott, hátul a hasíték mentén három-három kisebb ezüstgomb díszítette. A grubenhez csizmanadrágot és csizmát vagy fekete posztónadrágot és fekete cipőt, valamint selmeci sapkát hordtak.
Ünnepi alkalmakkor vagy hazautazáskor, mivel a koszos és foltos grubenben mégsem illett megjelenni, a bányász és kohász hallgatók az ún. aufhauert viselték. Ez jó minőségű fekete anyagból varrott teljesen zárt kabát, melynek állógallérja és paszománya fekete illetve vörös bársonyból készült. Az auf elől 5 aranygombbal gombolódik, amely fokozza ünnepélyességét, hátul két aranygomb díszíti a hasíték mentén, eredetileg zseb nélküli volt.
A soproni karokon 1951-ben sajnálatos módon az egyenruha viselését betiltották, azt csak a későbbiekben sikerült feltámasztani. A gruben ma már nem munkaruha, hanem az auf-fal egyenértékű ünnepi ruha. Előbbit csak a miskolci bányász és kohász hallgatók hordhatják, utóbbit rajtuk kívül a dunaújvárosi hallgatók is.

Erdészviseletek

A bányász és kohász hallgatók egyenruhájának engedélyezése után 1839-ben a selmeci akadémia felügyeletét ellátó udvari kamara az erdészek részére is engedélyezte uniformis viselését. Az erdészek és erdőtisztek hagyományos zöld ruhájától ez azonban lényegesen különbözik, talán nem véletlenül inkább a grubenre hasonlít. A derékba szabott rövid zubbony, melynek a neve walden (a német Wald = erdő szóból), a derék alatt lefelé bővült és hátul felhasított volt. Anyaga sajátos ördögbőrszerű őzbarna posztó, viszont válltömés nélküli. Mindkét oldalon ferde szabású zsebei vannak, melynek széle, valamint az állógallér és a kézelő zöld bársonyból készült. A korábban említett sajnálatos betiltás után csak 1971-ben sikerült újra feltámasztani ezt a viseletet, amely anyagában, színében és formájában is némileg változott, többek között már nem derékba szabott, így lefelé nem bővülő. Ma a soproni erdész hallgatók zöld, a faiparosok fekete, 1985-től pedig a székesfehérvári geodéták kék bársonydíszítéssel hordják.
Selmecen az erdész akadémikusok ünnepi öltözéke az atilla volt, amelyet sötétzöld anyagból arany sujtásokkal varrtak, magas állógallérja és a ruha alsó részén ferdén vágott zsebe volt. Zöld lampasszal varrott fekete nadrág illett hozzá, esetenként csizmanadrágot is hordtak viselőik. Ma Sopronban már csak nagyon ritkán lehet látni atillában díszelgő hallgatót.

Folt hátán folt

A hétköznapi viselet során a gruben és a walden megkoptak, helyenként kilyukadtak, s mivel az akadémistáknak a ruhajavításra sem volt pénze, ezért selmeci hölgyismerőseikkel varrattak foltot egyenruhájukra. Ezek előbb a ruha színével megegyezők voltak, de később a lányok hímző-varró tudásukat fitogtatva versengtek egymással, hogy ki tud színesebb és feltűnőbb foltokat készíteni. A gruben és a walden a tarka külső ellenére vidámabb-komolyabb tartalmat is hord magán. Viselőik a legkomolyabb foltot az eljegyzéssel kapták, amely egy piros szív, ebbe a Tempus szót hímezték, és ezt mindig a bal oldalon a szív fölé varrták fel.

Az uniformis egyéb tartozékai

Az egyenruhához Selmecen hozzátartozott még a hosszúszárú pipa, a bányajáró fokos, a furkósbot, a kard és a farbőr is. Az utóbbi fél ellipszis alakúra szabott, durva disznóbőrből készült védőöltözék, melyet a bányász a derekára szíjazva a hátsó felén hordott. A vágatokba egymásra fektetett gerendákon csúsztak le úgy, hogy a farbőr végét a lábuk között előre húzták, és erre ültek, így védték nadrágjukat és ülepüket. Ma a farbőrnek már csak a balekkereszteléskor van szerepe, az ezen való átugrás jelképezi azt, hogy a balek új világba érkezett. A tartozékok közül napjainkra csak az ún. selmeci sapka maradt meg, mely fekete illetve barna bársonyból készül, felső szélén a szaknak megfelelő színű selyemzsinórral, bal oldalán szakjelvénnyel. Elöl és hátul 3 pár aranygomb található, melyet aranyzsinórozás fog körül. Furcsa, de báli alkalmakkor vagy éppen vasárnaponként a selmeci teraszon korzózva az akadémisták fehér glaszékesztyűt is viseltek, s a lányoknak tetszelegve ott lüktethetett bennük az életérzésüket kifejező pár sor: „Kalaplevéve tisztel / A sok bárgyú filiszter. / Tudós képet vágok / Csalom a világot”.

Szerző: Bartha Dénes

Az írás korábban megjelent A Mi Erdőnk c. folyóiratban, a szerző engedélyével közöljük újra.