Bejegyzések SOPRONI
EGYETEM

 Sopron & Selmec 100 rendezvénysorozat keretében, 2018. december 5-én nyílt kiállítás a Központi Könyvtár és Levéltárban Selmectől Sopronig címmel. A Központi Könyvtár és Levéltár nyitvatartási idejében látogatható kiállításon könyvek, korabeli hírlapcikkek mellett eredeti dokumentumok válogatott másolatai tekinthetők meg az egyetemi Levéltár által őrzött iratanyagból.

Az október végi budapesti forradalmat követő események rendkívüli helyzetbe hozták Selmecbányát. A Károlyi-kormány politikája és az előre nyomuló cseh csapatok kétségtelenné tették, hogy a városnak fel kell készülnie a közelgő megszállásra, a főiskola esetleges menekülésére. Mind a város, mind a főiskola vezetése kinyilvánította, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni. Új bejegyzésünkben 1918 novemberének eseményeit foglaljuk össze.

Miután a beiratkozott hallgatók túljutottak a balekhét meglepetésein és megpróbáltatásain, a Firmák segítségével bepillantást nyertek a selmeci diákhagyományokba, megkezdődik számukra a tanrendi oktatás és ezzel párhuzamosan 6-8 héten keresztül folytatódik a balekoktatás is. Mert van még mit tanulnia a leendő baleknak!

1918 novemberében, a csehszlovák állam kikiáltása után megindult a Felvidék elfoglalása, a cseh-szlovák csapatok által. Ez a folyamat adja a hátterét és egyben közvetlen okát a főiskola gyors menekülésének. Az alábbiakban ajánlott interaktív térkép szemléletesen jeleníti meg a csapatok fokozatos, majd egyre gyorsuló térnyerését.

A viszontagságokkal teli 1918-as év végén, a világháborús összeomlás, az antant támogatta cseh-szlovák területfoglalások és a háború okozta gazdasági nehézségeken túl az egész világot végigpusztító spanyolnátha járvány is sújtotta a selmecieket, halálos veszélyt jelentve a város lakóira, a főiskolai hallgatókra és a tanárokra.

Diáknak lenni a középkorban társadalmi rangot jelentett, s ez volt az indítéka a diákélet kezdetén lezajló sok és változatos szertartásnak. Ennek egyik eleme a leendő balekok (pogányok) fogadása, az akadémiai-főiskolai-egyetemi létbe való bevezetése. A pogányok és Firmák első találkozására, ismerkedésére az ún. balekhéten kerül sor.

A. J. Krickel osztrák utazó Selmecen tett látogatása után 1831-ben a következőket írta: „… az akademikusok különös öltözéke, ezeknek joviális és sok sajátossággal átszőtt életmódja meglepi és elbódítja az érkező utast. … Ha diákéletet – a szó legszorosabb értelmében – látni akarsz, gyere ide!” Ennek a sajátos diákéletnek az egyik legfontosabb eleme a bensőséges balek-Firma kapcsolat, amelybe most rövid bepillantást teszünk.

Több mint száz éve, hogy a nagy háború elszólította az iskola padjaiból a selmecbányai főiskola ifjúságát a csataterekre. Hazai bányákban és üzemekben szerettek volna dolgozni; ki-ki családja hagyományát folytatva erdőmérnöknek tanult. Várta őket a nagybetűs ÉLET, a nyíló szerelem, a daliás férfikor, a tenni akarás örök tüze.

Frontszolgálatukkal, személyes példaadásukkal, emberfeletti kitartással, halálmegvető bátorsággal szereztek örök dicsőséget hazánknak. 1914-1918 között közülük 80 fő hősi halált halt. 1918-ban, a történelmi Magyarország összeomlásának évében hatan adták ifjú életüket a hazáért. Emlékükre 1928-ban állítottak emléktáblát a Főiskola aulájában.