Bejegyzések SOPRONI
EGYETEM

„Hogy mit jelent a ballagás a selmeci diáknak, azt – úgy vélem – csak ennek az Alma Maternek fia tudja megérteni. Nincs mit szégyenkeznünk azon, hogy még a vén professzoroknak is könnybe lábad a szemük, amikor látják a zöldszalagos menetet.” – írta Roth Gyula professzor 1943-ban a Bástyánk c. főiskolai lapban. A valétálás az egyetemi élet egyik utolsó, de legfontosabb mozzanata, melyre ország-világ figyel. Nézzük, hogy e nemes hagyomány mikor és milyen körülmények között jött létre, s milyen formában maradt fenn napjainkig.

Az Ormos-család tagjai (az erdőmérnök Ormos Balázs és a bányamérnök Ormos Tamás) Ormos Károly a. Strici, 1943-as valétaelnök emlékére, családi összefogásban állították össze a Sopron határában húzódó Görbehalom mellett megtekinthető tablósorozatot. A tablók a selmeci-soproni-miskolci diákhagyományokat, azok eredetét és utóéletét mutatják be, nagyrészt Ormos Károly gazdag fotó- és dokumentumhagyatékának felhasználásával. 

Az egyenruha olyan egységes öltözetet jelent, amelyet egy csoport (szervezet, intézmény) tagjai viselnek azért, hogy azonosítsák magukat, s megkülönböztethetők legyenek más csoportoktól. Az egységes megjelenés erősíti a belső összetartást, a csoportszellemet és az önfegyelmet. A legismertebb egyenruha a katonai uniformis, de az állam egyéb hatalmi egységeinek tagjai (pl. rendőrök, vasutasok, tengerészek, légitársaságok) – rendszerint kék alapszínben – is ezt viselnek. Hosszú ideig még az iskolákban is kötelező volt az egyenruha, amelynek maradványa, a kék iskolaköpeny a közelmúltban ment feledésbe. A selmeci utódintézményekbe beiratkozó hallgatók első meglepetései közül a Firmák egyenruháit kell kiemelnünk.

1930-ban két kiadásban hagyta el a soproni nyomdát az akkori soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola ifjúsága által közkedvelt könyv, a „Tüzek a végeken.”. A vonzó és nemes pátosszal megírt mű egy csapásra hírnevet szerzett a Főiskola egykori növendékének, a volt erdőmérnök hallgatónak, a későbbi írónak és költőnek, Missuray-Krúg Lajosnak.

A szakestélyt lázas előkészület előzi meg, amit a Major domus irányít. A terem lefoglalása, berendezése, az invitáló czédula szétküldése, a sör megrendelése, a zsíroskenyerek elkészítése, a leendő tisztségviselőkkel való egyeztetés után elérkezik a várva várt pillanat.

A soproni születésű politikus, Laehne Hugó földművelésügyi államtitkárként jelentős szerepet játszott abban, hogy a Selmecbányáról elmenekülő m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola éppen Sopronban talált új otthonra.

A sorozat korábbi részében említésre került, hogy a selmeci diákhagyományok részben az ún. régi céhes hagyományokból eredeztethetők. A céhek rendszeresen tartottak mulatós esteket, amelyek általában nagy lakomával kezdődtek. Ez utóbbit azonban a szűkös anyagiakkal rendelkező diákok nem vehették át, csak az italozás szokását tartották meg, s legfeljebb pogácsát vagy hagymás zsíroskenyeret fogyasztottak. A diákhagyományaink közül a szakestélyeket sikerült leginkább megtartani eredeti formájában.