balekfogadás, balekhét


Diáknak lenni a középkorban társadalmi rangot jelentett, s ez volt az indítéka a diákélet kezdetén lezajló sok és változatos szertartásnak. Ennek egyik eleme a leendő balekok (pogányok) fogadása, az akadémiai-főiskolai-egyetemi létbe való bevezetése. A pogányok és Firmák első találkozására, ismerkedésére az ún. balekhéten kerül sor.

Firmtaxi 2008 (Dr. Szabó Orsolya felvétele)


balekfogadás Selmecen

A kissé szorongó, a szülői háztól elszakadó leendő diákok fogadása annak idején Garamberzencén történt. Itt látták meg először egymást azok a bányász, kohász vagy erdész hallgatók, akik a sajátos balek-Firma kapcsolatban lehet, hogy aztán egy életre szóló barátságot kötöttek. Garamberzence Selmectől 23 km-re, a Budapest–Rutka vasúti fővonal mentén található. Amíg Garamberzence és Selmec között nem építették meg a keskenynyomközű vasutat (az Ancsát), addig a Firmák a Garam és a Kecskés-patak találkozásánál álló egykori Szuchy-kocsmában várták – vélhetően jó hangulatban – leendő balekjaikat. Az évődés, a balekugratás már itt kezdetét vette, ami aztán a selmeci diákélet tréfáinak elengedhetetlen kelléke lett. Rendszerint egy szigorú képű, tekintélyt sugárzó ultra supra veterán a geológia tanszék asszisztensének adta ki magát, maga köré gyűjtött néhány akkor érkező pogányt, s a Selmeci-hegység erdein keresztül gyalog vitte őket Selmecre. Útközben tudományos magyarázatokkal traktálta a pogányokat, amit persze aligha érthettek, s felhívta a figyelmüket arra, hogy hamarosan kőzetgyűjteményt kell beadniuk. Ezért hát a kissé ijedt pogányok lelkesen gyűjtögették hátizsákjaikba a különféle kőzeteket, s mire Selmecre értek, jól elfáradtak. De lábuk lehet, hogy nemcsak ezért remegett…
Az Ancsa vonat pályájának kiépítése után már a selmeci vasútállomáson történt a balekok fogadása, de a balekugratás természetesen itt sem maradt el. A városba érkezetteket – lehet, hogy egy kis kerülővel – aztán az Ifjúsági Kör székhelyére vitték, ahol ebbe a fontos diáktömörülésbe fölvették őket, majd a Firmák segítettek nekik szállást (ún. kamarát) és ellátást keresni, illetve eligazították őket a beiratkozásnál is.

balekfogadás Sopronban

A Főiskola idestova száz éve történt áttelepülése után Sopronban is megmaradt a balekfogadás szokása. A vasútállomásról kijövő pogányokat a Firmák üdvözlés után a villamos megállóhelyéhez vezették, mondván, a csomagok nehezek, ne cipeljék azokat, menjenek inkább villamossal. Amíg a pogányok a tűző napon várták a villamost, addig a Firmák a közeli kocsmából lesték őket, hogy bírják-e a megpróbáltatásokat. Kellett is a kitartás, mert a soproni villamos 1900-tól csak 1923-ig működött, utána felszámolták, de a sínek a vasútállomás előtt egészen 1978-ig megvoltak. A hosszas várakozás végeztével, miután a Firmák megsajnálták őket, elindultak közösen szállást keresni. Szendrey István professzor alias Pipás visszaemlékezése szerint a „jótakaró” Firmák a temetői csősz házába, az apácazárdába, a zsinagógába, a katonai leánynevelő intézetbe, az akkor még működő fürdős kuplerájba csengettették be őket, ahol vagy rideg, vagy kedves, de mindenképpen elutasításban részesültek. A hosszúra nyúlt városjárás után aztán mégiscsak akadt nekik megfelelő kamara, s megpihenhettek újdonsült otthonukban.
A régi szokásokat felelevenítve napjainkban az Erdőmérnöki Karra felvett pogányok fogadása a csornai vasútállomáson történik, egy héttel az oktatás megkezdése előtt. Itt a Firmák már transzparenseken hirdetik a pogányok tudatlanságát, a balek tízparancsolat fontosabb passzusait. A pogányok csomagjában már ott van a kőzetgyűjtemény és a növénygyűjtemény, hiszen ennek összeállítására már a behívólevélben felhívták figyelmüket. S jaj annak, aki ezt elfelejti! Csornáról különvonat, az ún. balekvonat szállítja őket Sopronba, esetenként marhavagonokba zárva a pogányokat. A soproni állomásra való megérkezés után a firmataxi várja őket, ami nem más, mint egy ütött-kopott szekér. Ezen ülnek a megfáradt firmák, s ha marad hely, akkor a pogányok csomagjaikat is föltehetik. A szekeret a pogányok tolják-húzzák, s a lehető legnagyobb kerülővel érkeznek meg a szálláshelyükre, a soproni campingbe. Itt először orvosi vizsgálaton kell átesniük – ez is régi selmeci hagyomány –, ahol természetesen egy-két szigorú Firma az, aki a tudatlan pogányság „alkalmassági” vizsgálatát végzi.

balekhét

A balekhéten a Firmák mindarra megtanítják leendő balekjaikat, amire a későbbiekben szükségük lehet. Megismertetik velük az egyetemi tanszékeket, a botanikus kertet, a gyűjteményeket, a várost. Elmondják nekik, hogyan kell az egyetemen hivatalos ügyeket intézni, kérvényt írni, kinek és miként kell köszönni. (Transzparens hirdeti nekik: „balek hangosan köszönj mindenkinek, mert nem tudhatod, hogy ki kinek a kutyája”.) A balekhéten Selmecről előadást hallhatnak, megismertetik velük a selmeci-soproni diákhagyományok gyökereit és fontosabb elemeit, nótákat tanítanak, kocsmalátogatásokat, bográcsozást szerveznek nekik. A selmeci bányajárás mintájára Sopronban hasonló indíttatással hegyvidéki túrán vesznek részt a pogányok.
Természetesen a balekhéten sem maradhat el a balekugratás, amely egyben a Firmák leleményességére, ötletgazdagságára is rámutat. 1979-ben az akkori Firmák leendő balekjaikat Nagycenkre vitték, ahol a múzeumvasúton megutaztatták őket. Az állomásra való visszatérés előtt a mozdony hirtelen elromlott, ekkor a masiniszta kérte a Firmákat, hogy segítsenek áthidalni a problémát. A (már jóval korábban megbeszélt) megoldás persze hamar megszületett: a pogányok betolják a vonatot! Ez verejtékes munkával mindaddig folyt is, amíg néhány méterre az állomás előtt a mozdony „hirtelen” megjavult, s oda a beugratott pogányok nem kis csodálkozására és bosszankodására magától bepöfögött.
A balekhét legfontosabb küldetése az, hogy a leendő balekságban tudatosítsa, egy olyan közösségbe kerültek, amelyben a fő összetartó erő a selmeci diákhagyományokban leledzik, s ennek a közösségnek tagjául lenni nem kötelesség, hanem érdem.

Szerző: Bartha Dénes

Az írás korábban megjelent A Mi Erdőnk c. folyóiratban, a szerző engedélyével közöljük újra.