balek-Firma kapcsolat


A. J. Krickel osztrák utazó Selmecen tett látogatása után 1831-ben a következőket írta: „… az akademikusok különös öltözéke, ezeknek joviális és sok sajátossággal átszőtt életmódja meglepi és elbódítja az érkező utast. … Ha diákéletet – a szó legszorosabb értelmében – látni akarsz, gyere ide!” Ennek a sajátos diákéletnek az egyik legfontosabb eleme a bensőséges balek-Firma kapcsolat, amelybe most rövid bepillantást teszünk.

A balek-Firma kapcsolat ábrázolása Altai Sándor képeslapján (1926)
(Dr. ifj. Sarkady Sándor gyűjteményéből)

A kapcsolat gyökerei és lényege

Az emberi közösségek természetes velejárója, hogy az idősebbek segítik a fiatalabbakat, átadják tapasztalataikat. A hagyományról szóló fejezetben már említettük, hogy a diákhagyományok gyökerei a céhszokásokban keresendők. A céhek felépítésére egy alá-fölérendeltségi viszony volt jellemző, ami a céhlegények és a mesterek kapcsolatában testesült meg. A céhlegény végezte az egyszerűbb munkát, kiszolgálta mesterét, miközben tőle szakmai ismereteket kapott, emberséget tanult, s idővel aztán ő is mesterré vált. Ennek hasonlóságát fedezhetjük fel a balek-Firma viszonyban is.
A selmeci akadémiára beiratkozott diákok hirtelen a sor végén találták magukat, holott nem is olyan régen még a középiskola legidősebb és kissé elbizakodott diákjai voltak. A szülői háztól való elszakadás, az új környezet, a tanulmányok teljesíthetőségétől való félelem, no meg az egyenruhákban pózoló és különös magatartást mutató idősebb akadémisták elbizonytalanították őket, letörték a középiskolában megszerzett szarvaikat. Ezt természetesen átélték annak idején már azok a néhány éve Selmecen diákoskodó társaik is, akik éppen ezért igyekeztek segíteni beilleszkedésüket, jó tanácsokkal látták el őket, hogy könnyebben vehessék az akadályokat. Az idősebb akadémista sok esetben kammerjába (bérelt lakószobájába) befogadta az ifjút, aki kiszolgálta őt, viszonzásul aztán folyamatos támogatást, segítséget kapott. Ez a sajátos alá-fölérendeltségi viszony aztán rendszerint barátsággá alakult, s egy egész életre szólt. Ennek feltétele viszont az volt, hogy a kétoldalú kapcsolatot mindkét félnek ápolnia kellett ahhoz, hogy jól működjön. E viszony egyediségét, sajátosságát az adta meg, hogy folyamatosan humoros elemekkel lett fűszerezve, amely elemek szokásokká váltak, s beépültek a selmeci diákhagyományokba. A balek-Firma kapcsolatnak, ennek az emberformáló különös viszonynak a lényege, hogy származástól és anyagi helyzettől függetlenül minden balek rádöbbent arra, hogy egy olyan közösség tagja, amelyben mindenki egyforma, ahol egyedül a tehetség és a tudás jelenthet rangot, amely közösségben az „egy mindenkiért, mindenki egyért” alapelvnek maradéktalanul kell érvényesülnie.

A hierarchia

A selmeci akadémián már az 1800-as évek első évtizedei idején létrejött az a rangsor, melynek nyomait még ma is megtaláljuk hagyományaink között. Akkoriban ez sokkal élesebben jelentkezett és nagyobb tartalommal is bírt, mint napjainkban.
Az ifjabb és idősebb akadémista megkülönböztetésére született megnevezések egyben a társadalom többi tagjától is elkülönítésére adtak lehetőséget. Ennek a sajátos rangsornak az elején a pogány áll, aki a beiratkozott, de még a balekkeresztelésen át nem esett akadémistát jelenti. A diákhagyományokat illetően jogai még nincsenek, a Firmák látszólag tudomást sem vesznek róla, de mindenképpen segítik őt a balekká válás rögös útján.
A keresztelésen már átesett diákot a XIX. század közepéig fisch-nek (halnak) nevezték, utalva arra, hogy olyan, mint a hal, bután néz és némán tátong, maguk a Firmák sem értik, hogy mit akar. Később fuchs (róka) lett a keresztelt neve, amelynek az állathoz nincs köze, ugyanis a latin totumfac = mindenes, mindent megcsináló szó rövidült előbb a többes számú facs-ra, majd ez torzult a német róka = Fuchs szóra. A fuchs klasszikus meghatározása a következő: „Vulpes seu vulpecula est animal sine mente ac ratione, semper magnam tabaci vel cigarrarum quantitatem secum portat.” (A róka vagy rókácska egy ész és értelem nélküli véglény, amely mindig nagymennyiségű dohányt vagy cigarettát köteles magánál tartani.) Később a fuchs megnevezést a hétköznapi életben is használt balek (vagy régiesen bulek) váltotta fel, amelyet mindig kis kezdőbetűvel kell írni, s mai meghatározása az alábbi: „A balek zöldfülű, sárgáscsőrű, poroshasú, ész és értelem nélküli véglény, amely minden tekintetben az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák Karának kegyes támogatására szorul.” A balek legfőbb feladata, hogy kövesse és figyelje Firmáját, akitől tanulhat, ügyelve arra, hogy mindig betartsa a balekok tízparancsolatát.
Az a balek, amelyik már a második évét tölti az intézményben és túl van az ún. stafétaátadón, kohlenbrenner-ré válik. (A német Kohlenbrenner magyarul szénégetőt jelent. Azért adták e nevet, mert a selmeci akadémián másodévesen tanulták a szénégetés tudományát.) Annak idején a Firmák a kohlenbrennerekre bízták a balekok nevelését, hiszen ők Isteni Fényüknél fogva „nem érintkezhettek ilyen alantas lényekkel”. Ma már ez elvesztette jelentőségét. A kohlenbrennerek még nem rendelkeznek teljes jogokkal, például nem lehetnek keresztszülők, viszont balekkereszteléskor a kohlenbrennerek suvickolják be feketére a frissen keresztelt balekok arcát.
A hierarchia csúcsán a Firma áll, akinek legfőbb ismérve, hogy „Isteni Fényben Tündököl”, azaz tetteivel és viselkedésével kiérdemelte ezt a rangot. (A firma a késői latin szó, a firmus = erős, szilárd, állhatatos, biztos származéka, mely a diákhagyományokban csak nagy kezdőbetűvel írható.) A Dicső Firmák Kara nélkül a balekság semmire sem jutna, a diákhagyományok őrzésében, éltetésében ők járnak az élen. Viszont egy Firmának a balekja mindig csak balek marad, függetlenül attól, hogy hány évet töltött az intézményben. Ennek szabatos megfogalmazása az alábbi: „A Firma sohasem volt balek, a balekból pedig sohasem lesz Firma!”

A hierarchia egyéb elemei

A fent bemutatott rangsor nem függ attól, hogy ki melyik évfolyamba jár, csak attól, hogy hány évet töltött el az intézményben. Azokat, akik a kötelező tanulmányi idő után még az intézményben hallgatnak, veteránnak nevezik, ultra supra veterán az, aki több éven át „túlteljesít”. Veteranissimus pedig az a megkeresztelt, de már végzett személy, aki nem vesztette el együttérzését a diáksággal, a hagyományőrzést továbbra is fontosnak tartja. Az ultra supra veteranissimus pedig ennek a már idős korú változata.
Az akadémián kívüliek a filiszterek, ők azok, akik a diákság mulatozását, csínytevését, hagyományőrzését sok esetben értetlenül, esetleg ellenségesen nézik, ők az elpuhult, rigolyás nyárspolgárok, azaz sohasem voltak selmeci/soproni diákok, vagy ha voltak is, már szakítottak a hagyományokkal.

Szerző: Bartha Dénes

Az írás korábban megjelent A Mi Erdőnk c. folyóiratban, a szerző engedélyével közöljük újra.

 

balek tízparancsolat

 

1. balek kusch!

2. balek kusscchh!!

3. balek kusssccchhh!!!

4. balek, légy illedelmes!!!!

5. balek, ne légy falánk!!!!!

6. balek, ne légy konfidens!!!!!!

7. balek, mutatkozz be!!!!!!!

8. balek, illedelmesen köszönj!!!!!!!!

9. balek, a Firmák asztalához csakis engedéllyel ülj!!!!!!!!!

10. balek, válassz magadnak Firmát!!!!!!!!!!

 

Idővel egyéb más pontok is megjelentek, amiket a mai Firmák bőszen szoktak hangoztatni: i. balek, Firmádnak mindig igaza van!; ii. balek, ne kívánd Firmád nőjét, idővel úgy is rád marad!; iii. balek, mindig hordj magadnál cigarettát, hogy megkínálhasd vele Firmádat!