Ágfalva hősei - Sopron megmentői


1921. augusztus végén és őszén a soproni főiskolások arany betűkkel írták be nevüket a magyar történelem lapjaira. Hazaszeretetből és honvédelemből jelesre vizsgáztak a hallgatók, örök példát mutatva az utókornak. 1921. szeptember 8-án, a második ágfalvi csatában a magyar irreguláris erők, közöttük a selmeci-soproni főiskolások négyszeres osztrák túlerőt vertek ki Ágfalva térségéből, így megmentették Sopront az elcsatolástól. Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató és Szechányi Elemér bányamérnök hallgató hősi halált halt: huszonegy évesen az életükkel szavaztak arra, hogy a város magyar maradhasson. Hősi haláluk egyben jelkép is, az örök erdész-bányász testvériségé.

ifj. Krug Lajos búcsúbeszédét tartja az Ó Szent-Mihály temetőben. (A kép forrása: A nyugatmagyarországi felkelés 2. kiad. Sopron, 1935 p. 273.)

 A nyugat-magyarországi felkelés kezdete

A trianoni békediktátum értelmében augusztus 29-én kellett volna átadni Sopront és környékét Ausztriának, azonban a vidék fellázadt. Egy nappal tervezett átadás előtt, 1921. augusztus 28-án kirobbant a nyugat-magyarországi felkelés.

Augusztus 28-án többségében kecskeméti felkelők, Héjjas Iván vezetésével megálljt parancsoltak az osztrák megszálló csendőrségnek. Ágfalva és Cinfalva térségében puskatűzzel fogadták az átadás biztos tudatában beérkező osztrákokat. Az ún. első ágfalvi összecsapás résztvevői közül Maderspach Viktor emlékiratában olvasható, hogy Kaszala Károly csapatában már selmeci-soproni hallgatók is küzdöttek a terület integritásáért. Ugyanerről a tényről számol be Héjjas Jenő is a felkelő harcoknak emléket állító könyvében. Ekkor alig több, mint két éve működött a Bányászati és Erdészeti Főiskola Sopronba, a hallgatóságban még élénken élt a Selmecről való kényszerű elköltözés emléke. A visszaemlékezések szerint a rajtaütéshez szolgáló fegyvereket a főiskolának akkor otthont adó, soproni Károly laktanya udvarán osztották szét az összecsapásban részt vevő hallgatóknak. Az első ágfalvi csatát később több ütközet követte.

A második ágfalvi csata

1921. szeptember 7-én az osztrák megszálló erők terve az volt, hogy csatlakozásra bírják Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost megadásra. Ágfalván mintegy 450 osztrák csendőr állomásozott, várva a támadási parancsot. A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat. A többségében soproni főiskolás, irreguláris erők ekkor már a 48-as laktanyában gyülekeztek. A felkelőkhöz pesti műegyetemi hallgatók, szombathelyi vasutasok, sőt néhány bosnyák népfelkelő is csatlakozott. Mindannyian civil ruhát viseltek. Fegyverük nem volt, közülük csak a beavatottak tudták, hogy a magyar Ostenburg-csendőröktől fognak fegyvert kapni a hajnali vállalkozáshoz. A felkelők erejét a korabeli források 110 főre becsülik. Az osztrák túlerő mintegy négyszeres volt. A magyar felkelők parancsnokai Maderspach Viktor tartalékos huszárszázados, Gebhardt Pál százados és Székely Elemér tartalékos tüzér főhadnagy, főiskolai karhatalmi parancsnok voltak. Szeptember 7-én éjszaka alig ismert ösvényeken indult el a kicsiny sereg, fűzfabottal a kézben a Liget-patakhoz, a zónahatárhoz. Két bosnyák fiú hozta a csapat egyetlen géppuskáját. A magyar erők átvették az Ostenburg-csendőröktől a kézifegyvereket, s három rajra oszlottak. Szeptember nyolcadikán hajnali háromnegyed ötöt ütött a templomóra, amikor Az 1. és 2. főiskolás osztag az ágfalvi erdő és a brennbergi vasút között, a harmadik (szombathelyi vasutasokból és bosnyákokból álló) rajjal a falu alsó részén előre tört. A készülő támadást az osztrákok felfedezték, s a falu északi részén, a nagymartoni vasúti töltés mögül tüzet nyitottak a magyar erőkre. A felkelők az evangélikus templom oltalmában bejutottak a faluba, de az iskolaépületből ismét erős osztrák tüzet kaptak. Kénytelenek voltak visszahúzódni a brennbergi úton előrenyomuló csoporthoz. A Kirchknopf-vendéglő felől sikerült hátba támadni az osztrákokat, akik egészen a nagymartoni vasút mögé hátráltak. A 3. raj oldalba támadta a vasúti bakterház védőit, majd a Hausbergnél visszaverte a szuronyrohamra induló osztrák csendőröket. Az ellenség ekkor szenvedte el legsúlyosabb vereségét.

A felkelők három hősi halottat vesztettek: Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató tartalékos hadapródőrmestert, Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató tartalékos alhadnagyot és Pehm Ferenc önkéntest, pénzügyi tisztviselőt. Rajtuk kívül heten súlyosan, többen könnyebben megsebesültek. Az ott állomásozó vasúti szerelvényen Bécsújhelyig menekülő osztrákok veszteségeiről máig is ellentmondóak az adatok. Két hősi halottjuk neve bizonyosan ismert: Arnold Mosch és Karl Heger járőrvezetők.
Ez a csata mentette meg Sopront az osztrák megszállástól. A három hősi halált halt magyar felkelőt és Arnold Mosch csendőrt hatalmas tömeg jelenlétében szeptember 10-én katonai pompával helyezték örök nyugalomra a Szent Mihály temetőben.

Pehm önkéntes Szombathelyen alussza örök álmát. A második ágfalvi csata után az osztrák erők a történelmi határra vonták vissza csapataikat. Ennek az ütközetnek is köszönhető, hogy Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról. A népszavazás tizedik évfordulóján, 1931-ben a nem hivatalos magyar történetírás így foglalta ezt össze a nemzeti lobogók fehér selymére írva: Ágfalva-Velence-Népszavazás.

Az ágfalvi hősök emlékezete

Az egyetem Botanikus kertjében álló felújított Őrtüzek! emlékműnél minden évben emlékezünk a hősi halált halt hallgatóinkra, és az örök erdész-bányász barátságra. A két fiatal hős életrajza itt olvasható:
Machatsek Gyula
Szechányi Elemér

Az alábbi film a nyugat-magyarországi felkelésben meghatározó szerepet játszó önszerveződő fegyveres csoportról, a Rongyos Gárdáról ad képet, melynek selmec-soproni főiskolások is tagjai voltak:

 

 

Szerző: ifj. Sarkady Sándor


Források:

  1. Emlékezés (1921-1931) Kiad. a M. Kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Ifjúsági Kör. Sopron, 1932. 
  2. Héjjas Jenő: A nyugat-magyarországi felkelés. Budapest, 2006. 
  3. Maderspach Viktor: Élményeim a nyugatmagyarországi szabadságharcból. Budapest, 2009. 
  4. Missuray-Krúg Lajos: A Nyugat-magyarországi felkelés. Sopron, 1932 
  5. MTI kőnyomatosok (A Magyar Távirati Iroda jelentései)