A szakestély lefolyása

 

A szakestélyt lázas előkészület előzi meg, amit a Major domus irányít. A terem lefoglalása, berendezése, az invitáló czédula szétküldése, a sör megrendelése, a zsíroskenyerek elkészítése, a leendő tisztségviselőkkel való egyeztetés után elérkezik a várva várt pillanat.

Invitáló czédula (SOE KL Dokumentációs gyűjtemény) 


A terem homályában

A teremben az asztalokat U-alakban helyezik el, melyekre – a balekok helyeinek kivételével – terítő kerül. Az asztalon bányászlámpák és gyertyák, zsíroskenyérrel teli tálcák, hagyma, valamint a szakest hivatalos itala, sör várja a meghívottakat. Szakesten részt venni csak egyenruhában (pl. grubenben, aufban, waldenben), vagy ennek hiányában ünnepi öltözékben szabad. Mindenki magával hozza a korsóját és a nótáskönyvét is. A szakestély kezdete – rendszerint este 8 óra – előtt az összegyűltek elfoglalják a helyüket, leoltják a villanyvilágítást, a meggyújtott bányászlámpák és gyertyák fénye sejtelmesen hatol át a sörösüvegeken.

Kezdésként a Cantus praeses a Sza-, sza-, szakestély című nótát intonálja, majd ezt követi az elnökválasztó nóta: Nincs még nékünk elnökünk, elnökünk, elnökünk. Ezután jönnek a vicces, mókás javaslatok, mint például: „Legyen az elnökünk egy balek!”. Ezeket a többiek hangos pfujolással leszavazzák, amit a Cantus praeses Nem lesz nékünk elnökünk, elnökünk, elnökünk rigmussal nyugtáz. Több beszólás és az ezeket követő hahotázás után végre elhangzik a kiválasztott személy neve, akit hangos „Vivat!” felkiáltással köszönt a szakestély. A megválasztott elnök a Praesidium (elnökség) asztalához megy, „Tisztemet tisztelettel átveszem” szavai közben vállára veszi az elnöki szalagot, miközben a szakestély a Van már nékünk elnökünk, elnökünk, elnökünk kezdetű strófát énekeli. Ezt követően a Praeses néhány keresetlen szóval megköszöni a szakestély bizalmát, majd röviden vázolja az összejövetel célját. Utána a Cantus praeses felállva a Cimbora most rád köszöntjük… kezdetű nótával üdvözli a Praesest, amire ő az elnök dalával (Fiúk, ha majd remeg kezemben…) válaszol.

Házirend

A kezdő ceremóniát követően az Elnök kinevezi a szalagos tisztségviselőket, majd utasítja a Cantus praesest, hogy intonálja a szakok himnuszait, melyeket a szakest felállva énekel. Sopronban sorban a bányász, erdész, kohász, faiparos himnuszok hangzanak el, de a testvérvárosokban az ott oktatott szakok himnuszai (pl. geodéta, gépész) is felcsendülnek. A himnuszok után az Elnök így szól: „A selmeci karok és testvérszakok felvirágoztatására általános Eks!”, majd a Háznaggyal ismertetteti a Házirendet. A Major domus által összeállított Házirend vicces-mókás, gyakran verses formában tárja a szakest résztvevői elé a viselkedés szabályait. Ebben szerepel a szakest megszólítása (Mélyen tisztelt Szakestély, Magas Praesidium, Legmagasabb Praeses), az Elnök személyének felsőbbrendűsége, valamint egy nagyon fontos alaptétel, miszerint a szakestélyen sértődésnek helye nincs. A Házirendből megtudhatjuk továbbá az elnöki vezényszavak értelmezését (Eks = fenékig, ill. Tükrös = tetszés szerint, de nem fenékig lehet a korsót üríteni; Silentium = mindenki köteles csendben maradni, ill. Silentium eks = a csend feloldása) is. Ha valaki fel akar szólalni szakestélyen, annak engedélyt kell kérni a Praesestől: jobb kezét felemelve, hangos Vocem preco! (szót kérek!) szavaira az elnök Habeas! (megadom!), vagy Non habeas! (nem adom meg!) szavakkal válaszol. A Háznagy a Házirend ismertetése után az Elnökkel és a legidősebb résztvevővel hitelesítteti azt, majd kinevezi a szalag nélküli tisztségviselőket. Ezzel lezárul a szakest megnyitó része.

Komoly és vidám poharak

A szakestély további része kissé kötetlenebb, a fel- és hozzászólalásokat a Cantus praeses által intonált vidám, esetenként a témához kapcsolódó nóták váltogatják, s rendszerint valamennyit az Eks! vagy a Tükrös! zár le. Természetesen mindent csak elnöki vezényszóra lehet tenni! Az első, megnyitó felszólalást komoly pohárnak szokták nevezni, amelyet egy előre felkért tanár, veterán, vagy maga az Elnök mond el. Ebben történelmi eseményekről, személyiségekről való megemlékezés, a hagyományőrzéssel és a selmeci múlttal kapcsolatos gondolatok fogalmazódnak meg, amely hozzászólásokat szokott kiváltani. A kötelező dalok között ott van a Vendégköszöntő nóta is, amely előtt a Praeses a szakestet megtisztelő, más karokról, szakokról érkező vendégeket köszönti egy Eks! kíséretében. A további felszólalások már a vidám pohár kategóriába tartoznak, ekkor adják elő jótollú vagy jól improvizáló résztvevők a derűt kiváltó, sok esetben társaikat vagy éppen oktatóikat kifigurázó mondandójukat. Ha a felszólalás tartalma vagy stílusa esetleg nem tetszik az Elnöknek, akkor Silentium a felszólalónak! szavakkal félbeszakíthatja azt. A vidámságot nemcsak az időközben elfogyasztott sör mennyisége fokozza, hanem az Elnök által bekapcsolt, és az ő szavait elferdítő Contrapunktok is.

Sörimpotencia és sörpárbaj

A szakest hivatalos itala a sör, amit az elnöki utasításoktól függően, de általában jelentős mértékben fogyasztanak a résztvevők. Aki nem bírja a szünetig vagy a szakest végéig, az Tempus helyemre és italomra! felkiáltással, valamint bal kezének felemelésével elhagyhatja folyó ügyeinek intézésére a termet. De lehetnek olyanok is, akik nem szeretik, vagy nem ihatják a sört, ők a szakest elején – a Praeses felszólítására – sörimpotenciát jelentenek be. Ezt minél humorosabban teszik, annál könnyebben kapják meg az engedélyt. Előfordul az is, hogy két résztvevő – rendszerint hozzászólásaik miatt – összekülönbözik. Sérelmük orvosolására, az igazság eldöntésére az Elnök sörpárbajt (Bierscandal) rendel el, amelyet külön ceremónia kísér. Az ekkor kinevezett Párbajbíró hitelesíti a sörrel telt korsókat, a párbajozók segédjeik segítségével egymásnak háttal és rendszerint székre állnak, majd elhangzanak az Ajakhoz! Ajaktól háromujjnyira! Garatra! Eks! vezényszavak, s az összekülönbözöttek megkezdik az ivást. Aki először emeli feje fölé lefordított korsóját és kiáltja az előre megbeszélt jelszót, az a győztes, annak van igaza.

Krampampuli

Bizonyos, többnyire nevesebb szakesteken különleges italt is készítenek, amit a szakest vége felé szolgálnak fel a Krampampuli főző mesterek. Ezt a terem valamelyik sarkában, titkos recept alapján készítik, rumban áztatott gyümölcsöket fűszerekkel ízesített vörösborban főznek, karamellt csöpögtetnek bele, majd felszolgálás előtt tömény alkoholt öntenek a tetejére, amit rögtön meggyújtanak. Felszolgálás közben a szakest a Krampampuli című nótát énekeli.

De most már búcsúzunk…

Amikor a Praeses úgy érzi, hogy nincs már több, felszólalásra érdemes vidám pohár, a résztvevők elfáradtak, akkor utasítást ad a szakestély végét jelző négy nóta (Gaudeamus; Ballag már a vén diák; Szakestély végére; Visszapillantás) intonálására. A megfelelő időben a szakest feláll, majd összefogódzkodva és karjukat a nóta ritmusára lengetve énekel mindenki. A nóták után felkapcsolják a lámpákat, a Praeses közben Vivat, crescat, floreat Academia! Vivant Professores! kiáltással bezárja a szakest hivatalos részét, s szabad folyást enged mindenféle földi jónak.

Szerző: Bartha Dénes

Az írás korábban megjelent A Mi Erdőnk c. folyóiratban, a szerző engedélyével közöljük újra.