100 éve történt – OMBKE közgyűlés

 

1918. szeptember 22. - Az OMBKE közgyűlésén a főiskola Selmecen maradása mellett döntenek.

A 18. században a városhoz tartozó fejlett bányák miatt került Selmecbányára a bányatisztképző Berg-Schola (1735) melyből kifejlődött a felsőfokú Bányászati Akadémia (1770). Az intézmény az 1808-ban alapított Erdészeti Tanintézettel együtt, 1846-tól M. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia néven működött. 1867-től az oktatás nyelve magyar lett, majd 1904-ben főiskolai rangra emelték.

Annak ellenére, hogy a főiskolának fontos szerepe volt a magyarság megtartásában az elszlávosodó vidéken, és a hagyományok, az ifjúkori emlékek a hazai erdész- és bányásztársadalom jelentős részét ide kötötték, az 1880-as évektől kezdve többször felmerült a főiskola elköltöztetésének ötlete, amely a szakirodalomban Selmec-kérdésként ismert (bővebben ld. Oroszi Sándor: A Selmec-kérdés. Erdészettörténeti Közlemények, LVI., 2003)

Az érvek, pro és kontra röpködtek. Az 1918-as év őszén épp a kassai műegyetem alapításával és a főiskola Kassára költözésével kapcsolatos viták zajlottak. Ennek a vitasorozatnak egyik utolsó mozzanata volt az Országos Magyar Bányászati ás Kohászati Egyesület közgyűlése 1918. szeptember 22-én, amely tárgyalta a selmecbányai bányászati főiskola sorsát. Többen azt indítványozták, hogy a főiskola olvadjon be a Kassán létesítendő műegyetembe, végül a közgyűlési többség úgy döntött, hogy a főiskola maradjon Selmecbányán.

A közgyűlésen a főiskola tanárai, Selmecbánya polgármestere és a bányászati ágazat képviselői egyaránt részletesen kifejtették véleményüket. Az eredmény érdekes módon az erdészeti ágazat, az Országos Erdészeti Egyesület által megfogalmazott, költözést támogató véleményével teljesen ellentétes volt.

A közgyűlésről a legfontosabb országos napilapok is beszámoltak, Az Ujság 1918. szeptember 24-i számában megjelent cikket illusztrációként közöljük:

 Forrás: Arcanum Digitális Tudástár/Arcanum Adatbázis Kft. 

A selmecbányai oktatás feltételeit ért kritikák többek között kiemelték, hogy a tanítás sokáig a városban szétszórt épületekben folyt, ám a huszadik század elejére felépült Erdészeti Palota (1892), a Bányászati Palota (1900) és végül a Kémia Palota átadása 1912 novemberében megteremtette a korszerű oktatás lehetőségét a városban.

Bírálták a város infrastrukturális hiányosságait (víz, fűtés): a legtöbb kifogás a hallgatók lakhatási körülményeit érintette. Hiányzott a kollégium, a selmeci diákok kamaráknak nevezett városi albérletekben laktak. Mindezzel együtt, az 1913-1914-es oktatási évben 580 hallgató tanult a főiskolán, húsz jól felszerelt tanszéken, kiváló oktatói gárda közreműködésével.

Szerző: Sági Éva - Homor Péter 

Források: 

  1. Bartha Dénes - Oroszi Sándor: Ha Selmec hív… Erdészettörténeti közlemények 80. (2009) URL: http://epa.oszk.hu/02400/02451/00093/pdf/  
  2. Jegyzőkönyv. Felvettük Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében 1918. évi augusztus [a jegyzőkönyv téves dátummal jelent meg a szaklapban, az elírást későbbi lapszámban kiigazították] hó 22-én az <> rendes közgyűlésén.In: Bányászati és Kohászati Lapok. LI. évf. 19. sz. (1918. október 1) p. 300-332. URL: http://bkl.uni-miskolc.hu/1918/index.php
  3. Oroszi Sándor: A Selmec-kérdés. Erdészettörténeti Közlemények, 56. (2003) URL: http://epa.oszk.hu/02400/02451/00071/pdf/